Az igazságügyi hatóság nem tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását és egyoldalúan nem veheti át a büntetés végrehajtását az elfogatóparancsot kibocsátó állam előzetes hozzájárulása nélkül.
A Bíróság a C-305/22. sz. ügyben 2025. 04. 04-én hozott ítéletében úgy határozott, hogy az elfogatóparancsot kiadó állam előzetes hozzájárulása nélkül egyoldalúan átveszi a büntetés végrehajtását.
2017-ben a bukaresti fellebbviteli bíróság végül börtönbüntetésre ítélt egy román állampolgárt, amely 2020. november 10-én lépett hatályba. Ezt követően az említett bíróság 2020.11.25-én európai elfogatóparancsot adott ki ennek a büntetésnek a végrehajtása céljából. 2020.12.29-én az érintett személyt az Olasz Köztársaság területén vették őrizetbe.
Az olasz igazságügyi hatóságok azonban megtagadták, hogy átadják őt a román hatóságoknak. Úgy döntöttek, hogy elismerik a román ítéletet és végrehajtják az ítéletet a területükön, arra hivatkozva, hogy az elítéltnek van legális és valós lakóhelye Olaszországban, ami növeli reszocializációjának esélyeit. Ugyanakkor figyelembe vették az Olaszországban eltöltött fogva tartást, és házi őrizetre ítélték a büntetés feltételes felfüggesztésével. A román igazságügyi hatóságok nem értettek egyet ezzel az eljárással. Ragaszkodtak az európai elfogatóparancs érvényességéhez, és követelték az elítélt átadását a büntetés letöltéséhez Romániában.
Az Európai Unió Bíróságához fordult a bukaresti fellebbviteli bíróság azzal a kérdéssel, hogy a büntetés más tagállamban történő végrehajtásához az európai elfogatóparancs alapján történő személyátadás helyett szükséges-e a származási ország hozzájárulása. Egyúttal azt kérdezi, hogy a származási ország fenntartja-e a büntetés végrehajtásának és az elfogatóparancs érvényben tartásának jogát, ha a hozzájárulást nem adják meg.
Az EU Bírósága megerősítette, hogy az európai elfogatóparancs a kölcsönös bizalom elvén alapul, és végrehajtásának elmulasztása kivétel, amelyet megszorítóan kell értelmezni. Annak a tagállamnak, amely egy személy átadása helyett egy ítéletet kíván végrehajtani a területén, be kell szereznie a származási állam hozzájárulását ítélet és tanúsítvány megküldése formájában. E hozzájárulás hiányában a személyt át kell adni. A reszocializáció indoklása nem elegendő az áthelyezéshez.
Végezetül a Bíróság megállapította, hogy a büntetést kiszabó tagállam büntetőjogi okokból megtagadhatja annak egy másik államban történő végrehajtását, és nem küldi meg az ítéletet vagy az igazolást. Ha azonban a másik állam az uniós jogot megsértve megtagadja a személy átadását, az európai elfogatóparancs érvényben marad, és a származási állam fenntartja a büntetés végrehajtásának jogát.
